Mikor Zeusz megteremtette az embert, rövid életűvé tette őt. Az azonban felhasználta az eszét: mikor beállt a tél, házat épített magának, és ott töltötte az időt. Egyszer, mikor nagyon hideg lett, és esett az eső, a ló már nem bírta ki, hanem futva ment az emberhez, és kérte, hogy fogadja be a fedele alá. Az ember viszont azt felelte, hogy ezt csak akkor teszi meg, ha a ló éveinek egy részét átadja neki. Az szívesen meg is adta ezt. Nem sokkal később megjelent az ökör is, amely szintén nem tudta kibírni a telet. Az ember neki is azt mondta, hogy nem fogadja be, ha nem ad neki az éveiből valamennyit, és amikor az részt adott, akkor szállást is kapott. Végül a hidegtől gyötörten megérkezett a kutya is, és miután idejéből részt adott az embernek, o is fedél alá került. Ezért van az, hogy az emberek, amíg a Zeusztól kapott időt élik, jók és romlatlanok; amikor a lótól kapott éveket, dicsekvők és büszkélkedők; elérve az ökörtől kapott éveket, erőteljesen dolgoznak; a kutyától kapott éveket töltve pedig haragosak és mogorvák.
Ezt a mesét alkalmazhatjuk a haragos és rossz természetű öregemberre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése