Egy embernek volt egy máltai kutyája és egy szamara. A kutyájával el szokott játszadozni, és amikor másnál lakomázott, mindig hozott valamit számára is, és ahogy az hozzáfutott, és farkát csóválgatta, odadobta neki. A szamár megirigyelte ezt; odaszaladt ő is, és úgy ugrándozott, hogy megrúgta a gazdáját. Az erre haragjában megverette a szamarat, elvezettette, és a jászolhoz köttette.
A mese bizonyítja, hogy nem mindenki ugyanarra való.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése