Mikulás
van, teljesül a kívánság
utazom
haza a gyorsvonattal,
szememmel
szelem a tájat mint a sűrű tejeskását,
melyet
cukorral s fahéjjal beszórtak teljesen,
újságról,
villamosról, utcákról megfeledkezem
a szürke
kupéban,
az
emberek közt, kik elutaznak vagy megérkeznek,
hogy
szívüknek igaza legyen.
A szent
estén
vonatunk
ablakba tett cipőcske lett.
Mikulás
bácsi, ide is jöjj, ne feledd,
hogy e
nyugtalan gyerekek is sokat várnak tőled.
Ők
útjaikkal át akarják ölelni a földet,
és
szándékaikkal az eget.
A hit
szavait mondd nekik, s lelj vigasztalni szót,
s kérlek,
tegyél piros almát és arany diót
ebbe a Prága-Bohumil
vonatba,
s az
egész világ vonatába.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése