Veress Miklós: Mese a Mikulásról

Hókastélyban jéglakás:

Ott lakik a Mikulás.

Szél a szánja – mégse fázik,

Úgy röpül egy messzi házig.

Csengője a hópehely.

Szánkójának énekelj,

Mintha dallal idehúznád,

S tedd ki ablakba a csizmád.

Ne lesd meg a Mikulást,

Rajta varázs a palást:

Leshetsz reggelig magadban,

Mert ha eljön, láthatatlan.

Hogyha tudnád, hol lakik,

S odaérnél hajnalig,

Jutnál mesebeli tájra –

Elolvadna palotája.

Megriadna és tova –

Röpítené fagylova,

A helyén meg, idenézz csak,

Sírdogálna ezer jégcsap.

Ne lesd meg a Mikulást,

Hadd suhogjon a palást,

Jöjjön, jöjjön láthatatlan

Éjszakában és havakban.

Táncolj, örülj, énekelj,

Mint kerengő hópehely.

Csengőjüket fenyők rázzák,

Telis-teli cipőd, csizmád.