Hegykoszorú
védelmében
apró,
tündér házacska,
benne
élnek békességben
apó,
anyó, s pár macska.
Nem
fogantak gyermekeik,
pedig
lelkük jóságos,
így
helyettük szeretgetik
a
betévedt jószágot.
Mindegy
nekik, muflon vagy őz,
törött
szárnyú madárka,
kertjükben
a vadetetőt
mindig
telve találja.
Sárga
szemű kukoricát
a
vaddisznó csemegéz,
bemutatja
csíkos fiát,
itt nem
bántja ellenség.
Míg
madarak napraforgón
csipegetnek
javában,
kis
mókusok falnak mohón,
s futnak
vissza a fára.
Hideg
télben hótakaró
fedhet
mindent vastagon,
öregapó,
öreganyó
kukucskál
az ablakon:
gyönyörködnek
szarvasoknak
jámbor
léptű hadában
- mikor
éppen falatoznak -,
így nem
élnek magányban.
Ez a kis
kert télen-nyáron
víg élettel
van tele,
bármikor
is tér be vándor,
asztaluknál
a helye!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése