Az erdőt,
a rétet
vastag hó
takarja.
Hótól
elnehezült
a fák
ága-karja.
Kis
fenyőfa áll
az erdő
közepében,
üde-zöld
ruháját,
hó fedi
el szépen.
Vidám
beszélgetés
töri meg
a csendet,
két fiú
jár erre,
fenyőfát
keresnek.
Mosolygó
szemükben,
reményteli
álom:
-
Karácsonyi fámat,
itt majd
megtalálom.
S ahogy
körbenéznek,
szemük is
felcsillan:
Ilyen
szép kis fenyőt
láttam
álmaimban.
Óvatos a
fűrész,
hogy ne
nagyon fájjon:
Ez a
legszebb fácska,
ezen a
világon!
Lazán körbe
kötik,
egy
vékony kötéllel,
s
elindulnak haza,
dacolva a
széllel.
Nemsoká
elérik,
a szülői
házat,
a házuk
tetején,
a kémény
pipázgat.
Ablak
üvegén a
nyíló
jégvirágok,
takarják
a kinti,
hideg,
zord világot.
Nyílik
már az ajtó,
s a fenyő
is végre,
odakerülhet
az
ünnepi
helyére.
Háromlábú
"cipő"
kerül a
lábára,
betlehemi
csillag,
középső
ágára.
De még
várnia kell,
a feldíszítésre,
A család
most készül,
ünnepi
ebédre.
Szépen
megterítve
az ünnepi
asztal,
fehér
terítővel,
megkímélt
damaszttal.
Evőeszközök
is
fényesen
ragyognak,
visszaverve
fényét,
napnak,
csillagoknak.
A
"férfiak" hárman,
az
asztalnál ülnek.
régi
karácsonyok
képébe
merülnek.
Két fiú
hallgatja,
amit
apjuk mesél,
- az a
szép történet,
mit az
ember megél.
Amott a
kis zugban,
kemence
tövében,
összegömbölyödött
cirmos
alszik éppen.
Nem
zavarja álmát,
a beszélő
ember,
éjszaka
vadászott,
s most
jött haza, reggel.
Konyhaajtó
nyílik,
anya, s
lánya tálal,
megtelik
a szoba
az étel
illatával.
Vígan
falatoznak,
jólesik
az étel,
Ízes
minden falat,
egyik sem
kivétel.
Ebéd
koronája
diós,
mákos bejgli,
a
karácsonyt ezzel
illik
ünnepelni.
Jóllakott
mindenki,
az
asztalt leszedik.
Fenyőfa
díszeit
most
előkeresik.
Csillagszórók,
gyertyák,
színes
papírláncok
fénylő
üveggömbök,
-
kisbolygóknak látszók,
angyalhaj,
jégcsapok
és
girland füzérek
pár
papírdobozban,
pihennek,
megférnek.
Sorban
előjönnek,
"felszállnak
"a fára.
Boldog
hangulat ül,
az egész
családra.
Miközben
a díszek
helyükre
kerülnek
a család
tagjai
énekbe
merülnek.
Mennyből
jön az angyal,
szívből
szól a nóta,
így
csinálják mindig,
ki tudja
mióta.
Új dalba
kezdenek,
ha lejárt
a régi.
Cica is
nyújtózik,
álmos
szemmel nézi.
Leugrik a
földre,
a
fenyőhöz sétál.
szaglászik
az orra,
sok kis
bajsza szétáll.
Szemmagasságában
egy
kristálygömb csillog.
Benne
tükörképe
macskaszeme
villog.
Odalép a
gömbhöz
fejét
félre hajtja,
mancsával
a mását
pofozni
akarja.
Ám az nem
ijed meg
és nem
ugrik félre,
hintázik
a cicánk
nagy-nagy
örömére.
Kész a
karácsonyfa
-
gyönyörű a fájuk!
Mind
magukra öltik
ünnepi
ruhájuk.
Az apuka
ekkor
szól a
gyerekeknek,
most egy
órácskára,
szánkózni
mehetnek.
A fiuk
titokban
hócsatára
várnak,
hósáncot
emelnek,
bástyaként
hóvárnak.
Hógolyókat
gyúrnak,
kezük
melegével,
s nem
törődnek a hó,
fagyasztó
levével.
Az apa a
lányát,
szánkón
húzza éppen,
ám egy hó
golyóbis,
eltalálja,
képen.
Körülnéz,
hogy lássa
kiküldte
a havat?
Válasz
hógolyója,
majd
győzelmet arat.
A szánkó
is megállt,
a kislány
leugrik.
-
Megdobták az aput!
Többé Ő
sem nyugszik.
Gyúrja
hólabdáját,
mint
reggel a bejglit,
megbánják
a fiuk,
hogyha
felingerlik.
Kemény
hócsatában,
nem
veszít és nem nyer,
hideg
ellenére
kimelegszik
az ember.
Véget ér
a játék,
mert
letelt az óra,
melegségre
vágynak,
s nem a
hideg hóra.
Elérik a
házat
és ahogy
belépnek,
a
szemüket vonzzák
táncos gyertyafények,
karácsonyfa
ágán
sorra
meggyulladtak,
és a fa
tövében
ajándékok
vannak.
- Itt
járt a Jézuska!
a három
gyerek ámul.
Hát az
anyu hol van?
Most jön
a konyhából.
Ő is
csodálkozik,
Ő sem
vette észre,
hogy a
sok ajándék,
hogy
került helyére.
Apa anya
egymást
átölelve
nézik,
ahogy
bontogatják
vidám
csemetéik.
Gyermeki
szemekben
az ünnep
varázsa,
boldogságra
lobbant
fényes
tűz parázsa.
Sorra
kibontódik
az
ajándék sora,
mesekönyv,
egy baba
na és két
korcsolya.
Sapka,
sál és kesztyű,
ami éppen
kellett,
örömet
okoz a
társasjáték
mellett.
Mégis a
kedvencük
most a
társasjáték,
közös
élményeket
adó szép
ajándék.
Asztalhoz
is ülnek,
nem lehet
már várni,
győz a
kíváncsiság,
hát ki
kell próbálni.
Elindult
a játék,
fut a
dobókocka,
egyik
bábu ellép,
a másik
kipofozza.
De ki
lesz a győztes,
ki nevet
a végén?
Amíg
célba érnek,
nem
tudhatom még én.
Arcukon
izgalom,
néha
felnevetnek,
őszintén
örülnek,
őszintén
szeretnek.
Ölelik a
győztest,
vállát
veregetik
és a
játékot most
elölről
kezdhetik.
Így telik
az idő,
így
szállnak a percek,
szemük
elnehezül,
a játszó
gyerekeknek.
A kinti
világból
eltűntek
a fények,
a
rádióból szól egy
karácsonyi
ének.
Lefeküdni
készül,
a család
minden tagja,
minden
gyerek ágyban
a mesét
hallgatja.
Szemük
lecsukódik,
szájuk
szegletében
apró
mosoly bujkál,
elalusznak
szépen.
Éljenek
vidáman,
álmodjanak
szépet
így lehet
majd teljes
nekik is
az élet.
S ne csak
karácsonykor
legyen
náluk vendég,
szeretet,
boldogság,
s
milliónyi emlék.
Bár így
teljesülne
minden
nap az álmunk,
s csupa
szeretetben
élne a
családunk.
Sokkal
többet ér ez
mint egy
drága játék,
a szerető
család
a
legnagyobb ajándék!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése