Amikor a
fák gyümölcsöt teremnek,
tudhatjátok,
hogy közel van a nyár.
Tűzre
dobhatsz, Kertész, mert nem terem meg
korcs
ágaimon más, mint a halál?
Amikor
jelek lepik el a mennyet,
álmunkból
kelni itt az óra már.
De ha
hozzám jössz, pedig megüzented,
angyalod
mégis álomban talál.
Meg
akartál rajtam teremni, rossz fán;
Nem
voltál rest naponta jönni hozzám.
Ajtóm
bezártam. Ágam levetett.
Éjszakámból
feléd fordítom orcám:
boríts
be, Bőség! Irgalom, hajolj rám!
Szüless
meg a szívemben, Szeretet!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése