Már hó
szitál a fenyvesek között
és korán
beálló esték fénye ég,
oly mély
csend s én úgy készülődöm
ujjongó
szívvel Istenem, feléd.
Most én
megyek, Te jártál már a földön.
Ó, hány
karácsonyt játszottam neked!
Amim csak
volt, a két kezedbe tettem:
egymás
után egy hosszú életet.
Mondd,
vársz reám? Olyan remegve kérdem
s oly
boldogan, mint szentestén kölyök.
Most
rajtad áll, hogy szívemet betöltsed
Csitt!
Angyal jár a zárt ajtók mögött.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése