Percy Bysshe Shelley: A szerelem filozófiája

Forrás folyóba ömlik,

folyó az óceánba;

az egeknek folyton özönlik

vegyülő suhogása;

magány sehol; isteni jel

s rend, hogy minden tünemény

keveredjék valamivel -

Mért ne veled én?

A hegy csókolva tör égbe,

habot hab ölel, szorít, átfog;

egymást ringatva, becézve

hajlongnak a virágok;

a földet a nap sugara,

a hold a tengereket:

minden csókol... - S te soha

engemet?