Liliom-lány,
e földre nem való,
lágy
barna haj takarja el fülét,
szemében
könnyektől fakóbb a kék,
akár
eső-függöny mögött a tó.
Vágy
bélyege arcán nem látható,
bezárja -
csóktól tartva - ajkait,
nyaka
galamb-fehérséggel vakít,
ere:
márvány-mezőn bíborfolyó.
Bár
magasztalja egyre őt a szám:
lábát se
merném megcsókolni én -
beföd
szárnyával súlyos áhitat,
mint
Dantét, Beatrice oldalán,
az égő
Oroszlán szügye alatt
a Hetes
Kristály Arany Lépcsején.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése