Valahol,
távol a való világon,
Messzi
túl a képzelet-határon,
Van egy
egészen picinyke ország.
A hely,
ahol az álmokat írják.
Valahol,
távol a való világon,
Messzi
túl a képzelet-határon,
Van egy
egészen picinyke ország.
A hely,
ahol az álmokat írják.
Az éj
képeit zsákokba varrják,
S aztán
kis manók mind széjjelhordják.
Elviszik
a világ minden részére,
S
belehintik az éberek szemébe.
Egy
álommanó lám hozzád is elért.
Leteszi
zsákját, beledugja kezét
És
belemarkol a tündérporba,
Hogy a
csillámot szemedbe szórja.
Csipetnyi
manó, vajon hol lehet?
Nem látod
őt, de hallod, hogy nevet.
Óvatosan
a homlokodra lépked,
És arcod
simogatja. Ugye érzed?
Kicsiny
manó, tenyerét kinyitja,
S az
álomport szemeidbe szórja.
Mosolyogva
nézi, amint lehunyod őket,
És a
füledbe súgja: Álmodj szépeket!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése