John Keats: Mikor elcsüggeszt

Mikor elcsüggeszt, hogy meghalhatok,

s nem gyűjti majd be termését agyam,

s nem őrzőm meg - mint csűrök ért magot -

feltornyozott könyvhalmokban magam;

s mikor eszembe villan, hogy a sors

varázskeze már nem soká segít

lefesteni nekem a csillagos

mennybolt regényes, nagy jelképeit;

s mikor felrémlik, hogy többé talán

nem látlak már, te illanó csoda,

s bűverejét nem sugározza rám

egy mondhatatlan érzés - akkor a

világ partján megállok s figyelem,

mint süllyed el a hírnév, szerelem.