Jöjj,
hölgyem, jöjj és vetkőzz le velem,
vágy
kínoz, mikor nem szeretkezem.
S mint
harcos, ha ellenségre talál:
lándzsám
megfájdul, mert nem döf, csak áll.
Öved
délkörét oldozd meg hamar:
minden
tájnál szebb földövet takar.
Pruszlidat
vesd le, olyan feszesen
tapad;
más nem lát bele, de nekem
hadd
suttogja a susogó selyem
esése,
hogy most lefekszel velem.
Fűződre
régtől féltékeny vagyok,
de
megnyugtató, mikor kikapcsolod.
Oly szép
vagy, ha ruhád leengeded:
kibukkanó
nap nyári kert felett.
Cipődet
rúgd le gyorsan; várja lágy
talpadat
nászi templomunk, az ágy.
S le
fejdíszed filigrán, csupa fény
hálójával;
hajad szebb diadém.
Ily fehér
ingben égi angyalok
szállnak
a földre; magaddal hozod
azt, mit
Mohamed Paradicsoma
ígér
nekünk, örök gyönyört, noha
a
kísértet is vászoningben jár,
de főleg
égnek nem a hajam áll.
Engedd
szabaddá szeretőd kezét,
hadd
nyúljon alád, mögéd és közéd.
Amerikám!
Frissen fölfedezett
földem,
melyet bejárok, fölfedek,
aranybányám,
országom, hol mohó
kényúr
vagyok, egyeduralkodó,
s boldog
pionír, miközben sötét
kincseskamrádon
ujjam a pöcsét.
A lélek
úgy teljes, ha testtelen,
s a test
akkor egész, ha meztelen.
Az ékszer
nem kell, az csak elvakít,
mintha
Atlanta kincseket hajít,
s a
bolond férfi szeme ottragad
gyöngyön,
gyémánton, mert azt látja csak,
ami
képkeret, könyvön díszkötés,
amatőr-öröm.
De ennyi kevés.
Nyak,
arc, derék, kar, láb, comb, csípő, mell:
a
szeretőnek a nő teste kell.
A bűn nem
bűn, és itt nem incseleg
az ördög
sem. Engedd le ingedet.
Tárd szét
magad, ne félj tőlem, ahogy
föléd
hajlok. Gondold: bábád vagyok.
Mezítelenül
is gondoskodom rólad,
vagy nem
elég egy férfi takarónak?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése