(Az Élet
háza című ciklusból)
Már
jártam itt, igen!
Mikor is
volt? Ki tudja már!
Ott künn
a fű nem idegen,
s az
illatár,
a sóhajtás,
a part sok fénye sem.
Enyém
voltál. Igen.
Vajon
mikor is lehetett?
Egy
fecske röppent odafenn,
fordult
fejed,
fátylad
lehullt - de rég volt, Istenem!
Így volt?
S így lesz? Igen?
Legyőzve
évek távolát
visszatalál
a szerelem
a gyászon
át?
Jön még
nap s éj, amely gyönyört terem?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése