Idegenül
ver itt a szívem,
sok itt a
zaj, sok a sugár.
Nagyon
szeretnék visszamenni:
a
hallgatás barlangja vár.
Magányom
sziklaboltozatja,
sötét,
sok-esztendős tanyám,
ahol a
vérem dobbanását
tanútlan
csendben hallanám.
Barlangtüzem
ki nem világít,
fájdalmam
szirtbe zárt titok.
Panaszaim
sötétbe dermedt,
alaktalan
stalagmitok.
S a mély
ha néha megmorajlik,
hallgatom:
künn a szél szalad -
s a sorsom
szent búvópatakja
tompán
zuhog a föld alatt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése