A
halászok húzták a hálót; mivel az nehéz volt, már előre örültek és táncoltak,
mert azt hitték, hogy sok a zsákmány. Mikor azonban a partra húzták, csak kevés
halat találtak, ellenben telis-tele volt a háló kövekkel és homokkal. Erre
mértéktelenül megharagudtak; nem is annyira magáért a dologért nehezteltek,
hanem mivel az ellenkezőjére számítottak. De egy öreg így szólt közöttük:
"Hagyjuk abba, barátaim; úgy látszik, az öröm testvére a bánat, és ha
annyira örültünk már előre, most nyilván szomorkodnunk is kell."
Így hát
fogadjuk el, hogy milyen változékony az élet, s nem kell nekünk sem
büszkélkednünk; gondoljuk meg, hogy a túlságosan szép időből viharnak kell
támadnia.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése