Jókedvet
adj, és semmi mást, Uram!
A
többivel megbirkózom magam.
Akkor a
többi nem is érdekel,
szerencse,
balsors, kudarc vagy siker.
Hadd
mosolyogjak gondon és bajon,
nem kell
más, csak ez az egy oltalom,
még
magányom kiváltsága se kell,
sorsot
cserélek, bárhol, bárkivel,
ha
jókedvemből, önként tehetem;
s
fölszabadít újra a fegyelem,
ha
értelmét tudom és vállalom,
s nem
páncélzat, de szárny a vállamon.
S hogy a
holnap se legyen csupa gond,
de
kezdődő és folytatódó bolond
kaland,
mi egyszer véget ér ugyan –
ahhoz is
csak jókedvet adj, Uram.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése