Bódai-Soós Judit: Erzsébet napra

E versbe szőtt szavak

egy hölgyről vallanak.

Oly zsongító neve

elringató mese,

selymes és lágy lepel,

melegen átölel.

S a név mögött a nő:

nemes, derűs erő.

Őszinte, nyílt szemek,

békés tekintetek.

Az otthon illata,

szellő fuvallata,

ősz esti csend-mosoly:

róla, csak róla szól.

Erzsébet, Erzsike,

Zsóka, Erzsó, Zsike!

Susogva búg neved,

s én így köszöntelek:

Légy boldog és szabad,

mint erdőben a vad,

s legyen mindig veled,

ki úgy súgja neved,

hogy elhidd igazán:

királynő vagy, az ám!