Hol
szeretet van,
Ott
szeretet van
Nemcsak a
Bibliában rögzült Isten szavában,
Nemcsak
jó anyák mosolyában
Megannyi
mozdulatában,
Lelkük
minden zugában
Ott
szeretet van
Nemcsak
bölcs vének tanácsában
Az évek
ne a keserűséget teremjék benned - a mérget -
Hol
szeretet van,
Ott
szeretet van
És
nemcsak abban, ahogy mindegyik gondolatban
Másokért
dobban a költő-szív szakadatlan
Ahogy az
anya is ott lüktet végig a magzatban
Hol
szeretet van,
Ott
szeretet van
Nemcsak
mikor az ujjak mell-kupolákra simulnak
S forró
szerelmi vágyban tüzesedve a lázban
Hevülnek
vörösre gyúlva akár az űrhajó burka
Hol
szeretet van,
Ott
szeretet van
S
fönnmarad holtodiglan
Nem
számít, hogy a vágytól feszülő kupolából
Marad
csak roskadt sátor az idő viharától
S már nem
az ujjak - dermedt pillantások
Simulnak
enyésző testmezőkre
Mik
eltűnnek örökre
Hol
szeretet van,
Ott
szeretet van
Nemcsak
az estben aláhulló pehelyben
E máris
tökéletesben, mert arányaiban
Jövendő
világok váza - és remekben,
Mert
simulásában, arcodra hullásában,
Ahogyan
gyöngéden megérint az éjben -
Abban
szeretet van
S hol
szeretet van, puska nem dörren,
Vér nem
fröccsen, nem sújt tudatlan ököl sem váratlan,
Edényeit
a vér nem hagyja el a testben,
Kering
erekben, nem buzog sebekben,
Torkolattüzek
ibolyákban égnek csak, szelíd lángban
Hol
szeretet van,
Ott
szeretet van
Szamócafej
a vércsepp - igézve nézed
Láthatsz
fűszálat, áldott sörényes fákat,
Tornyokat,
kupolákat, de sehol katonákat
Hol
szeretet van,
Nem baj,
hogy más vagy
Más a
honod, a templomod, s nyelvedben,
Lélek-
emelte versedben másként
Zendülnek
az igék, csendülnek rím-harangok
Hogy mongolos
az arcod - szabad
Hogy a
szavak hozzád vonuljanak
Mint
hegyből a nyáj
És
senkinek se fáj, hogy bennük még
Véreid
rakta, Szent István-látta
Tüzek
parázslanak, Mátyás felhői gomolyganak,
Budai
paripák fújnak, holtakért gyertyák gyúlnak -
Ott nem
félsz
Élsz
csillagfénnyel a szemedben
Nem
gyűlöletben, hisz tudják:
Tüdő
halványlik, szívmoraj hallik,
Oxigéntüzek
égnek benned is, piros-kékek
S lám,
arcodon is közös a bélyeg
A halál-
sütötte enyészet
Nézheted,
mint állat bőrén a jelet
Hol
szeretet van,
Elpusztíthatatlan
Úri
áradatból, az időfolyamból
Arany
szemcséit kimoshatod,
S a
világot belőlük összerakod,
Mint
ködből a tornyok, felhőből az ormok
Ember s
táj előragyog
Megláthatod
minden keservek könnyét
Fájdalmak
fekete gyöngyét mert
Minden mi
kín, a lélek-fény útjain
Hozzád is
átszáll
Veled is
munkál - fáj
Bárhol a
zsarnok: égetnek szenvedő arcok
Szemükből
a kiáltás roncsoló sugárzás
Fenyőtű
hördül törten füst- fojtva a völgyben
Zengő
kövekből hallik
Vizeken
halál iramlik
Rémülten
hordod kozmikus sorsod
Mint a
bogár ahogyan löki-viszi a folyam
Sodorja
hullt falevélen -
Nincs
menekvés földön-égen?
Kérded
esetten, félelem-sebzetten,
Idő-szegekkel
verten a létkereszten
Már-már
abban a végső pillanatban ahonnan tovább nincsen
S ekkor
fénylik fel Isten
Lelkedben,
minden sejtedben
Általa
emberré épülsz,
Már csak
a jóra készülsz,
Röpít a
kegyelem
Gyorsan,
aranyló hit-burokban,
Virágzó,
békét sugárzó,
S mint
betlehemi fényözön
Elönti
bensődet az öröm
Hogy
benned szeretet van - kiapadhatatlan
Látod,
hogy növi be a világot
Mint
fénylő moha, arcok s virágok mosolya
Halál nem
rettent, serkent: a jóra
Törekedhetsz,
másokért cselekedhetsz,
Nyújtod a
kezed, s tenyeredbe veszed
Akár egy
cinege madárkát, a Földet
Ezt az
árvát, ezt a vergődőt, vérzőt,
Lángokban
égőt, csapzottat, meggyalázottat,
Simítod,
ne remegjen,
Gyógyuljon,
ne ernyedjen
Úri fán
fényesedjen
Csak
arról énekeljen:
Ahol
szeretet van
Remény és
jövő van.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése