„Álomtündér
útra kelt,
szendergők
lágy sóhajára lelt.
Tündérmeséjét
suttogta az éjbe,
minden
ember, és gyerek fülébe.
Lágy dala
halkan szólt
könnyű
fátyolként szállt
minden
szelíd szó.
Körülölelte
az álmos szíveket
sötétségbe
festett élénk színeket.
Álomfátylával
takarta be
a mélyen
alvó piciny testet,
s
ecsetjével köréje
vidám
csillagokat festett.
A
nyugalom harmatját szórta szét,
s dúdolta
altató énekét,
s mikor
már mindenki nyugovóra tért,
Így
kívánt szép estét.”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése