Fázós az idő ...

„Fázós az idő, köd takar be mindent,

Puha takaróként vesz körbe bennünket.

Az emberek az utcán csak egyre sietnek,

Nem tudni, kik ők, mint árnyak, úgy mennek.

Az ősznek unott, borús hangulata,

Mint megsárgult emlék, átsiklik Ő rajta.

Beborítja a köd, e fájdalmas világot,

Betakar mindent, ő semmit sem látott.

Óh, napsütés! Hogy vágyok Te Rád,

Mutasd meg, kiélek, szép teli orcád!

Nem baj, ha nincs elég erő benned,

Ezt a ködfátylat, te akkor is elnyeled.

Telik az idő, s dél a mutatója,

Sátrat bont a köd, s lábát hát lerázza.

A napnak fáradt, ernyedt ereje,

Tekintélyt parancsol, s elnyeli őt csendbe.”