Az orvos
csalódottan rázta meg fejét. Betegén a javulás legkisebb jele sem látszott.
Immár tíz napja, hogy az idős úr semmiféle gyógykezelésre nem reagál. Teljesen
elhagyatottan feküdt a kórházi ágyon, úgy tünt, ereje sincs már, hogy életéért
küzdjön. Elfáradt, beletörődött sorsába. A következő napon az orvos ismét
megrázta a fejét, ám ezúttal az őt ért meglepetéstől. Az idős úr minden
életfunkciója a normális értéket mutatta. Párnájára támaszkodva ült az ágyon,
teljesen visszanyerve egészséges színét.
- Mi
történt Önnel? - kérdezte az orvos. - Tegnap már teljesen feladtuk a reményt,
most pedig minden tökéletesen működik. Mi történt?
Az öregúr
mosolyogva bólintott:
- Igaza
van, doktor úr, tegnap valami történt: meglátogatott az unokám, aki azt mondta
nekem: "Ó, nagypapa, haza kell jönnöd, gyorsan, mert elromlott a
biciklim"
Akit szeretünk, abban megbízunk. Aki felé
kimutatjuk szeretetünket az nem fogja egyedül érezni magát, és nem lesznek
olyan gondolatai, hogy már senkinek sincs szüksége rám. Egy mosoly, egy kedves
szó, egy ölelés, amely nem kerül semmibe sem, de a szeretetet közvetít, amely gyógyít és életet
ad.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése