Bolond világ, s itt élek én ...

„Bolond világ, s itt élek én, a semmi peremén.

Úgy fáj a létezés, a jó, a szép oly kevés.

Már csak pislog a fény, hol vagy remény?

Valahol a lelkünk mélyén ott ragyog, ne félj!

Jöjj hát velem, nyújtsd a kezed, a szeretet haza vezet.

Oda, ahol ragyognak a szívek, ahol új remények élnek,

S ez a bolond világ megint szép lesz.”