Hajtsd le párnádra ...

„Hajtsd le párnádra kócos kis fejed,

Enged, hogy az álom játszhasson veled.

Rajzoljon a képzelet szívnek tetsző képet,

Aludjál nyugodtan s álmodjál szépet.

Holdsugár fonja álmodat majd körbe,

S vágyadat mutatja, mint egy tükörbe.

Elsuhan az éj, szinte észre sem veszed,

Álmodat vigyázva fogják a kezed.

Meg nyugszik a szív, de az álomnak nincs vége,

Létünknek ez, a legszebb szenvedése.

Mert az álom sokszor oly szép is lehet,

De tudjuk, csak játszik velünk a képzelet.

És így nehéz szívvel ébredünk,

hogy tovább éljük rohanó életünk.

S ha nyújtanak feléd egy segítő

kezet, fogadd el, és Estére

nyugodtan hajtod álomra fejed.”