Őri István: Gyermekünk

A gyermek még védtelen,

a gyermek nem tudja mi a félelem.

A gyermek bátor és merész,

vakmerően tettre kész.

A gyermek még boldog és gondtalan,

kacag mindenen s minduntalan.

Szemében röpke vendég a bánat,

kis szíve érzi: mindenre van bocsánat.

A gyermek lelke hófehér.

illatos kalács, puha, lágy kenyér,

mit gyúrhatsz, ronthatsz és törhetsz,

de mit oltárra is felemelhetsz

ha türelmes szód nyomán

kivirágzik benne a szeretet virág.

Óvjad hát mindig gyermeked,

törékeny virág ő, könnyen földre hull,

úgy szólj hozzá, mint Isten angyala,

légy te is teljes lényedben

a türelem és szeretet maga.

S ha fedded is, érezze meg:

kemény a szó, de mögötte végtelen a szeretet!

Ne költözzön szívébe rettegés!

Álma legyen mindig édes,

szelíd tejszagú szendergés.

Ha mindezt híven megteszed,

ha kicsinyed óvod, védelmezed,

benne Isten száll le rád,

s Őt látod akkor is,

ha rád villantja tündéri, pajkos mosolyát!