Őri István: Fázom...

Takarj be, Kedvesem

mert hideg van

érintsd arcodat arcomhoz

mert fázom...

add szép kezed kezembe,

add bársony-hajad

puha párnának,

meleg takarónak,

illatos virág-mezőnek

mert fázom...

tedd szemedet szememre,

hogy lássuk egymás lelkét

lássuk a csillagokat, melyek izzanak

mert fázom...

suttogj a fülembe

mindegy, hogy mit,

csak Te suttogj!

mert fázom...

beszélj nekem, Kedvesem,

dorgálj, dicsérj,

csak Te tedd azt!

mert fázom...

nevess, sikolts,

sóhajts...

hogy felmelegedjek

mert fázom...

ajkad szóljon ajkamhoz

hangtalan édes meleggel

mert fázom...

érints szívedet szívemhez,

mert elfogynak dobbanásaim

adj meleget, hogy éljek

mert fázom...

mosd le könnyeiddel

arcomról a mocskot

táplálj Magaddal,

mert éhes vagyok

és fázom...

kedves lábod játékos ujjait

add nekem...

éteknek étek helyett

mert éhezem...

ujjaim hidegek

ne engedd el kezem,

Kedvesem

játsszál velem,

érintsd meg erőmet,

hogy többé ne fázzak...

hideg van, nagyon hideg

s én reszketek a hidegtől -

varázsold reszketésem

a vágy lázává

és akkor soha többé

nem fogok fázni...

varázsolj el engem

takarj be engem

szüntess meg engem

hogy ne legyek én

csak Te - csak Mi.

Már nem is fázom annyira

kisütött napod

és melegít

takarj be engem

Kedvesem

örökre...