Őri István: A csend

Ne kérdezz semmit, csak ölelj,

s ha én kérdezek, ne felelj, csak ölelj,

mert most erre van szükségünk.

A hangtalan melegre, a néma üzenetre,

hogy legyünk szeretve

egymás által nagyon,

túl minden határon

az életig, a halálig

a szenvedésig, a boldogságig,

hogy elfeledjük a jelent,

hogy kit te szeretsz,

s kit én is, messze ment.

Életünk elhagyott,

de egymásnak megmaradtunk,

hogy feledjünk, s szeressünk nagyon.

Hát ne kérdezz semmit, csak ölelj.