Apám?! -
igen, ő vasutas volt!
A talpfák
alá kavicsot szórt,
emelgette
a sorompót,
vonatoknak
intett: - "mehet!"
vagy
lapátolta a szenet,
- mindig
ahogy épp soron volt.
Volt,
hogy a főnöknek szolgált fel,
sepregetett
a peronon;
füttyentettek:
"Hé, te! hordár kell!"
vagy
zsebtolvajt fogott nyakon.
Ruhatáros
volt, féltve óvta
csomagjait
a tolvajoknak.
Vén
málházó, ki szorgoskodva
dekázta,
amit tőle loptak!
Évekig
egy helyen volt bakter,
aztán
naponként utazott.
Egész
élete így szaladt el:
rohant, s
sehová nem jutott.
Egyszóval
kis vasutas volt csak.
De mit
folytassam?! ... költemények
nem
bosszulnak s nem kárpótolnak
soha már
ilyen hatvan évet!
S kevés
vigasz mindig felemlegetni
valakinek:
- eddig hiába éltél!
ha nem
tudjuk még véle elhitetni:
tíz éve
szebb az elmúlt ötven évnél.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése